| Sorozaton kívül |
A XX. század ujjlenyomata
A millenniumot ünneplő sokszínű rendezvénysorozat egyik eseménye volt A XX. század ujjlenyomata című kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum rendezésében. Az ötlet Gerő Andrástól származik. Abból indult ki, hogy ha több száz embert felkérnek, nevezze meg azt a tárgyat vagy tárgyiasítható fogalmat, amely az ő vagy családja életében meghatározó érzelmi vagy intellektuális szerepet játszott, emlékeikből - mint kezünk bőrének csak ránk jellemző vonalkáiból - kirajzolódik századunk ujjlenyomata. Dr. Schiffer János főpolgármester-helyettes felkérő levelére sokan reagáltak. A beérkezett anyagból először a millenniumi földalatti állomásain, majd a BTM-ben nyílt kiállítás. A legbővebb válogatás a kiállítás honlapján látható (www.ujjlenyomat.budapest.hu).
A szokatlan vállalkozás változatos, valóban érdekes eredményét érdemesnek látszott időt állóbb módon is bemutatni. A Városháza Kiadó reprezentatív megjelenésű kiadványt állított össze az anyagból, remélve, hogy a század-(és ezred)vég emberének emlékei sokakat érdekelnek a jelenben, és talán megőriznek belőlünk valamit a jövő számára is. (A könyvterv Kiss István munkája.)
TÚLPARTI LÁTOMÁS
Budapest dunai panorámáját mindig a pesti oldalról csodáljuk, Budát nézzük, mégis alig tudunk valamit a budai part épületeiről. A pesti oldal hatalmas palotáit, tereit sokkal jobban ismerjük. Szerzőnk most - ahogy mindannyian szoktuk - szintén Pestről néz át Budára. Ezután közelebbről is szemügyre veszi témáját: a Rakpartot, a Várkertet és a Tabánt. Megismertet bennünket szép archív képek és Gadányi György mai panoráma- és épületfotóinak segítségével a hajdan volt parttal, hajósok, halászok, bőrösök és más iparosok világával, a később ide települő gazdag polgárok házaival és az arisztokraták pompás palotáival, egészen a mai, nem minden esetben szívderítő állapotig.
(Tervező Kiss István)
Budapest, 1952–1975
A képeket az MTI archívumából – Bara István, Benkő Imre, Danis Barna, Fényes Tamás, Gink Károly, Lajos György, Mező Sándor, Pálfai Gábor, Petrovits László felvételei közül Gera Mihály válogatta. Az előszót Esterházy Péter írta.
Többnyire életképek ezek, az élet képei. Nem valami görcsös “a derű óráit számolom”, csak épp látszik, hogy az élet él és élni akar. Mondjuk, látunk egy ruhapróbát 1960-ból. Ez nem az akkor nagyon is létező, mocskos diktatúráról ad hírt, hanem egy kultúráról, amely, mint ezt immár tudjuk, épp eltűnőben van. Egyáltalán a hatvanas évek Budapestje még emlékezik, emlékezni látszik önmagára, vannak formái, vagy legalábbis még láthatjuk, hogy voltak. A fontosnál is fontosabb a politikai emlékezet, és volt viszonyaink közt szükségszerűen politika lett minden (ettől koldulunk máig), ám ezeket a képeket nézegetve egy szélesebb, mélyebb vagy még inkább tágasabb emlékezés előtt nyílik lehetőség: kissé idétlenül úgy lehetne mondani, emlékezés az életre.
A könyvterv Kiss István munkája
ÉHE A SZÓNAK / HUNGER FOR THE WORD
Olvasó budapestiek /Reading in Budapest, 1945–1990 A képeket főként az MTI archívumából válogatta és az előszót írta Gera Mihály. … A fénykép, bármennyire igyekszik is, nem tudja hűségesen követni a szöveget, mivel mindig valósághű. Az apró részletek: az öltözködés, a könyvek, az olvasók tekintete, akár akarták, akár nem, sok mindent elárul. Vajon hogyan él a tarisznyás kisfiú? Merre jár az a két fejkendős nő, akik Lenin-Sztálin kötete fölött mosolyognak? A magyar űrhajós útjáról olvasó parasztasszony, pék, villamosvezető mit olvas mostanában? Na és a mozgókönyvtárak! Ha valamit sajnálok, akkor azok a mozgókönyvtárak… Amikor a könyvnek volt útvonala, menetrendje, megállója, és ott türelmetlenül várakozó olvasók, akik aggódva latolgatták, időben érkezik-e a könyvtáruk. Vajon hová lettek a mozgókönyvtárak?
A kötetet Kiss István tervezte. Megjelent a Pro Cultura Urbis Közalapítvány és a Magyar Távirati Iroda Rt. támogatásával.
Budapesti életképek 1854–1988. City Folks. Snapshots of Budapest life.
Friedmann Endre több mint ötven év alatt megszámlálhatatlan felvételt készített (készít a mai napig). Az emberek között él, nem lóg ki a sorból. Szereti a kis, hétköznapi eseményeket, a pillanat humorát, az élet fonák oldalát. Mindig földközelben fényképezett, azt, ahogy éltünk: az első dudamentes napot, a hidegrekordot, a kánikulát, Kiss XXIV. János kalauzt, a csőszbácsit. Ott fenn történt, ami történt, az csak ritkán ért el hozzánk. Néha egy katonazenekar masírozott végig a körúton, néha felvonultunk, a tribün előtt lelkesen integetve, mert tudtuk, közel a virsli, a sör. Az akkoriévekről persze, nem ez a teljes igazság, de az ember már ilyen: miként az aranymosó szitáján kihullik a homok, úgy feledjük el rossz emlékeinket, és őrizzük a szépeket, melyek mai szemmel nézve kicsit szegényesek ugyan, de rólunk szólnak. A szép emlékek, írta Paul Valéry, elvesztett ékszerek. Ezeket adja vissza ebben az albumban az igazi Friedmann, a becsületes megtaláló.
Válogatta és az előszót írta Gera Mihály, tervezte Kiss István Megjelent a Magyar Távirati Iroda támogatásával.
PROHÁSZKA LÁSZLÓ: SZOBORHISTÓRIÁK
A kötet a főváros köztéri szobrait sorakoztatja fel, gyakran kalandos, fordulatos, de mindenképpen érdekes történetüket elmesélve. Az 1833-ban felállított Szent Kristóffal kezdve tematikus fejezetekben napjainkig követi a szerző a budapesti szobrok sorsát. Könyvét mutatókkal tette jobban kezelhetővé. A fényképek zömét Barka Gábor készítette, az archív felvételek többsége közgyűjteményekből származik. A kötetet Kiss István tervezte.
135 év – 135 kép / 135 years – 135 photos (Válogatta Gera Mihály)
„Ha belelapozunk ebbe a kötetbe, megannyi személyes történetre lelhetünk, és ezekből, mint mozaikokból áll össze közös történelmünk. Vajon mi lehet azokkal az épületekkel, utcasarkokkal, szokásokkal, melyeket a képek ábrázolnak? Érdemes elgondolkozni rajtuk, és érdemes újra felfedezni magunknak a várost. Hiszen akár egy-két év leforgása alatt is óriási változáson mehettek keresztül azok a helyek, amelyeket korábban ismerősnek tartottunk. Erre a különleges városnéző sétára szeretném Önt meghívni a kötet szerkesztőivel, a valamikori és mai képek alkotóival együtt! Egy sétára, amelynek során oly sok minden megeshet: felbukkanhatnak szomorú vagy örömteli emlékek, váratlanul találkozhatunk régi ismerősünkkel, vagy belénk hasíthat egy hirtelen felismerés. Budapest száznál is több arca egyetlen helyen – ezt kínálja a 135 év – 135 kép”–ajánlja a könyvet az olvasóknak előszavában Demszky Gábor.
|
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.